Sziasztok!
Mivel a Facebook
oldalamon megszavaztátok, így elindítom a verseny-naplómat! Itt bizonyos
időközönként bejelentkezem majd és beszámolok a történésekről, illetve az
érzéseimről. Nagyjából hetente tervezek majd írni 1-1 összefoglalót, de az
instagrammon, illetve facebookon biztosan lesznek „mini posztok” is!
Az első bejegyzésemben, amolyan „o. nap” módon, gondoltam
mesélek egy kicsit ennek az egésznek az előéletéről, hogyan és miért is megyek
én versenyezni. Akik ismernek, azoknak szerintem nem sok új infó lesz…de azért
olvassátok el, hátha 😃
Tavaly nyárig nem
igazán volt az agyamban a versenyzés gondolata, elvoltam én azzal, hogy
lejárogatok, „edzegetek”, ha éppen kedvem van. Az étkezésemre mondjuk úgy
60%-ban figyeltem, de ha azért bőven elengedtem magam, nem stresszeltem túl a
dolgokat.
Aztán valahogy úgy éreztem, hogy kell
egy nagyobb cél, valami, ami úgy igazán motivál. Ekkor ötlött eszembe a
gondolat, hogy na akkor versenyezni kéne. Ott adott egy időpont, amikorra hozni
kell a maximum formát, ott nincs az, hogy nem baj, majd holnap.
Még egy ideig hagytam érlelődni ezt a
gondolatot, nem akartam hirtelen felindulásból dönteni, mert erre azért eléggé
hajlamos vagyok. Viszont amikor már jó pár hét eltelt és még mindig ezt
akartam, akkor eldőlt a sorsom. :D
Ekkor kerestem meg Ádit, hogy mi lenne,
ha visszatérnék hozzá, de most ezzel a céllal, persze csak, ha ő is úgy látja,
hogy tudunk egy olyan formát hozni tavaszra, ami színpadképes. Egy személyes
találkozó keretein belül egyeztettük az elképzeléseket és szerencsére szeptemberben
el is indult a közös munka.
Innentől kezdve már vezetem az étkezéseimet, ami számomra az
egészben a legnehezebb. Hajlamos vagyok elfelejteni, felírni mikor és mit ettem,
a számolgatásról meg ne is beszéljünk…de persze valamit, valamiért. Az utóbbi
pár napban ezzel kapcsolatban jött is a felismerés, hogy miért is nem esznek
változatosa….a csirke-rizs makrói már mennek fejből és így nem kell sokat számolni.
Ma fejeztem be a versenydiétám „menüjét”, de mondhatni ” ctrl c+ctrl v” azokra
a napokra, amikor ugyanazokat a mennyiségeket kell bevinnem.
Másrészt ebben a nagyjából 4 hónapban többet is fejlődtem,
mint előtte bármikor. Ha visszamehetnék az időben, az akkori énemet biztos,
hogy edzőhöz parancsoltam volna, már 2017-ben. Nem szeretnék belegondolni sem,
hogy akkor most hol tartanék, de mindegy is. A lényeg, hogy most már jó úton
járok!
Gondolataim a következő hónapokról..
Bár nagyon-nagyon várom és hihetetlenül motivált vagyok, szerintem teljesen normális, hogy vannak félelmeim. Gondolkodtam, hogy ezekről itt most írjak-e, de így lesz teljesen őszinte ez az egész.
Amitől talán a leginkább tartok, a nulla szénhidtrátos napok. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen napon, hogyan is leszek életképes, nemhogy rendesen leedzeni, de utána 8 órában dolgozni is. Persze hozzáállás kérdése is, szóval igyekszem erről is teljesen pozitívan gondolkodni. Kellenek a kihívások, ettől szép az élet!
A pózolás a másik pánik-faktor, de remélem az első 1-2 alkalom után rájövök, hogy ezt is csak túlgondoltam és simaliba, menni fog ez is!
Az időbeosztásom, ami még cseppet frusztrál, hiszen az edzés-meló páros is komoly matek néha, ehhez még hozzá kell adni a már fentebb említett pózolás órákat is, meg néha aludnom is kellene majd. Konklúzió: kevés a 24 óra egy napra.
Így a végére utolsó kis gondolatként szeretnék előre is hálát adni mindenkinek, akik részt vesznek majd a mindennapjaimban és a rosszabb napokon is hajlandóak lesznek tolerálni, támogatni. Igyekszem a legkedvesebb énemet hozni majd ezeken a napokon is. 💓
Röviden-tömören így elsőre ennyi, kérdéseket szívesen
fogadok tőletek, mire vagytok kíváncsiak, ha van konkrét dolog.
Hamarosan jelentkezem,
Ölelés ❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése